Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

Vadászaton Pista bácsival

57 — Azt feleli aztán a leány: „Nem eresztelek be kilenc óra után, Maradj ottan, ahol eddig voltál, Te részeges disznó." Persze, hogy ez a szöveg általános tetszést keltett, Pista is visszavágott mosolygó szemével hozzánk, hogy a nép egyszerű fiát így megdanoltattuk és fujtuk az új szöveget egész a ,,Kurjantó"-ig. A mi kedves erdélyi vendégünk váltig kötötte az ebet a karóhoz, hogy ma este e nótára mulatunk, no de ebből nem lett semmi se, mert az egésznapi sártiprás elvette a kedvét az ujabb devernyázástól. A vadászat színhelyén Pista vette át a kommandót, iparkodtunk vendégünket a legjobb kácsavirágos zsombékok felé irányítani, amennyire a vízviszonyok megengedték. Remek tavaszi nap volt, egyike azoknak a szélcsendes, verőfényes napoknak, amikor jóformán az ember szemeláttára nő a fű, éled a természet, a levegő balzsamos illatokkal tele s a szerelmes madárvilág füttye, trillái kedves összhangba olvadnak öszsze. Bár sok sárszalonka nem volt ez évben, azért már lógott Pistánál is, nálam is öt-hat darab, míg vendégem még egy lövést sem tett. A sárszalonkázásnál az ember nem mehet határozott irányban, hanem aszerint igazodik, amint a terep kívánja, vagy előérzete húzza a vadászt egy vagy másfelé. Vagy egy órai keringés után egy partosabb kaszálónál összeverődtünk hárman; kérdésünkre, hogy miért nem lőtt eddig, azt felelte, hogy nem látott egy sársza-