Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

Vadászaton Pista bácsival

55 lommal már együtt mentünk ki a Balázsba, hová minket az általa megörökített két szürke vitt ki. A tavaszi rövid szalonkázási évadban többször adtunk egymásnak találkát, persze leginkább vasár- vagy ünnepnapon, mert elfoglaltságunk miatt máskor nem mehettünk ki. Egy alkalommal az Országos Kaszinó nyilvános éttermében vacsoráztam több barátommal, ott volt köztünk Fráter Loránd is, meg egy erdélyi mágnáspajtásunk s a közönség fogytával Lóri szorította a nyakához a szárazfát, amiből az ő lelkének borongós hangulatát, majd a talpbizsergető, pattogós csárdásokat varázsolta elő. Alig tudtuk végét szakítani a mulatságnak, az asztalbontást én kezdtem meg azzal, bogy reggel korán kell felkelnem, mert sárszalonkázni megyek Bársony Pistával. Kérdés kérdést követett, a vége az lett, hogy az én királyhágóntúli kedves barátom is megígérte, hogy velünk tart. Korán reggel kocsival a lakása elé álltam, de korábban mentem hozzá jóval, mint megállapodtunk, inert gondoltam, hogy a muri miatt alkalmasint „tegnapos" lesz. Ügy is volt, a komornyikjával jegyütt alig tudtunk lelket verni belé, de hát végre mégis idejében értünk az állomásra. Pista egy kissé gyanús szemmel nézte a zákányos tekintetű barátomat, aki csakhamar Morfeusz karjai közé hajtotta göndörfürtű fejét és aludt Isten igazában Fülöpszállásig, ahol az alig egy percig álló gyorsvonatról leszállva, felcihelődtünk a Pista által megrendelt két szürkére, amelyet ez alka-