Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

Vadászaton Pista bácsival

54 Beszélgetésünk során megfenyegettem, hogy a hét X jubileuma alkalmából én is meg fogok róla emlékezni és néhány intimebb részletet fogok közölni a mi együttes vadászatainkról. A jubileumát megülte a Kisfaludy- és PetőfiTársaság, a napi és vadászati sajtó, a magyar vadászok összessége s az ő ötven kötetet meghaladó műveinek hatalmas, lelkes olvasótábora, mind, mind elhalmozták szeretetük virágával, ehhez a virágerdőhöz hozzáteszem én is az én rozmaringszálamat, hadd tűzze a mi kedves Pistánk ismeretes pörge vadászkalapja mellé. * Köztudomású dolog, hogy Bársony Pista a vadászat minden fajtájáért él-hal, ha puskával gyakorolhatja. Ha elfoglaltságától tehette, nem mulasztott el egy vadászalkalmat sem. Minden vadászat közt azonban legjobban szereti a sárszalonkázást. Én is. Mert a sárszalonka az, ahol a vadásznak összpontosítania kell a figyelmét, villámgyorsan kell odadobni a lövést, egy kicsit atlétának és igen sokszor egyensúlyozó művésznek is kell lennie, hogy a dágványban fel ne forduljon, szóval a vadászat ez a neme igaz férT fit követel. így találkoztam én össze először Bársony Pistával, mint ifjú legény, ő pedig már korban, tekintélyben megállapodott vadász és hírneves iró. A fülöpszállási

1 mocsarakra járt akkorában ki, amely óriási határnak egy részét, a Balázs-pusztát mi béreltük egy társasággal. Két rokonlélek hamar felismeri, megérti egymást. így voltunk mi is, a legközelebbi alka-