Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

Nagykakas után

51 invitálni minket, miközben örömmel gratulált a szerencsés vadászoknak. A kakasokat embereink szabályszerűen fenyőgalyak közé csomagolták, a farkukat pedig hasított zsindely közé, hogy össze ne kuszálódjék, no meg talán azért is, hogy átrakodás közben valamelyik tollszerető hordár, vagy egyéb bámuló ki ne ráncigáljon belőle egy-két tolat. Mint három zöld torpedó úgy nézett ki a becsomagolt három ősmadár. Az ebédet vidáman, jó hangulatban töltöttük el Kálmán barátom kedves otthonában, ahol a falakat szebbnél-szebb agancsok díszítették, mit irigykedve szemléltünk, hiszen valamennyi díszére vált volna akármelyik agancskiállításnak. (Mint sajnálattal hallom, a „megszállás" alatt e gyönyörű gyűjtemény kézenközön elsikkadt, a „hódítók" magukkal vitték azokat.) Ebédközben — már elfeledve a nyomorúságosan töltött éjszakát, — kapva-kaptunk Kálmán meghívásán, hogy t. i. most jöttek meg a szalonkák, menjünk ki húzásra. Az idő is kiderült s a ködsüveg is lekerült az ősz, havashomloku „Pietros" fejéről, örömmel ültünk fel a helyes bricskára és egy-kettőre kijutottunk a „Pojzses"-ba, ahol a legjobb húzást észlelték a kerülők. Nyitrai barátaim szinte nyelték szemeikkel a remek vidék panorámáját, el voltak ragadtatva az országhatárt Galíciától elzáró havasoktól, én is jóleső érzéssel szemléltem a most már remekké vált tavaszi időben az ismerős tájakat, ahol annyit fáradoztam és verejtékeztem, de ahol egyben talán életem legszebb 4*