Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

Nyirfajddürgésen

33 solygó arccal és jelentette, hogy az ebéd készen vár, borjupörkölt és sztrapacska — ez a speciális felvidéki kommedencia, ami krumplis tésztából, hamisítatlan juhturóból és apróra vágott tepertőből áll — lesz a menü. Hozzá meg a világ legfrissebb, legüdítőbb forrásvize, a ház-< előtti fenyőfacsurgóból. Meg is feleltem derekasan ennek a lakomának, majd kicsomagolás után lementem a közeli kaszálóra, hogy az elkészített schirm-et, ahol a kiskakasokat várni, lesni fogom, megtekintsem. A kaszáló liáromszögalakú erdőirtás volt, tele angyalhullásokkal, amely így, asszufűvel borítva, hasonlatossá tették a rétet egy elhagyott temetőhöz, rám legalább azt a benyomást tette, mintha a tápiómenti elhanyagolt honvédsirokat látnám. A látottak után egy rövidebb cserkészetre mentem, inkább megszokásból, mint az eredmény reményével, hiszen itten a bakok még téli szőrben voltak, az agancsuk is csak most kezdett rongyosodni. A hatalmas szállasban el is ugrattam egy-két őzet, amelyek valószínűleg a hosszú téli koplalás után a kaszálóra készültek kivonulni, hogy esetleg egy kis zöld legelőt találjanak. Egy megélvezett szalonkahuzás után a jól fűtött „tiszti szálló"-ban rövid pihenőre tértem, mert már egy óra után a schirm-be kellett ülni, hogy a még sötéttel beszálló kakasokat el ne zavarjuk. Nagyon rövidnek bizonyult az éjszakai pihenés, mert alig hogy elaludtam, máris kopogtatott Proksa barátunk az ajtómon, „jó reggelt" kívánás mellett. Az ágyból kiug-