Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

A régi világból

168. honnan szedi elő azt a, sok — részint érdekes, részint mulatságos — történetet, amelyek nekünk oly sok gyönyörűséget okoztak s amelyeket azóta sem hallottam, vagy olvastam az azóta oly gombamódra felszaporodott élclapokban, vagy adomáskönyvekben. Emlékezetem leveles-; ládájából előszedek néhányat, hogy az elkallódástól megóvjam. * i Az 1800-as évek elején, a régi jó táblabírák idejében hátborzongató eset történt T. Zemplén vármegyében. Egy köznemes asszony öregedő, megunt férjét szeretőjének tudtával megölte, abban a hiszemben, hogy az eset nem fog kitudódni és hogy az eset ellfeledése után egymásé lehetnek. Dehát a titkot a tyúk is kikaparja, a haláleset után nyomban megindult a sugdosódás, a gyanúsítás, aminek vége az volt, hogy a tekintetes vármegye rátette kezét a szerelmesekre. A tagadás nem használt, j hiszen megtalálták az egyébként művelt asszony szerelmesleveleit, amelyekben a borzalmas hitvesgyilkolás előkészületei le voltak irva. A levelek is a többi corpus delicti-vel az Ítélkező vármegye zöldposztóval leborított feszületes íróasztalára kerültek. Főbenjáró bűnről lévén szó, a bizonyításnak a legtágabb teret engedtek. Ott ült a vármegye táblabiráiból alakított bíróság előtt a szép bűnös, a bíróság kimondotta, hogy a lefoglalt szerelmesleveleket fel kell olvasni. A bíróságban helyet foglalt hazánk nagy fia és koszorús költője: Kazinczy Ferenc is, ki akkor