Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

Az első őzbak

14 a vadászvér már akkor kezdett ereimben bizseregni, hiszen édesapám is .vadász volt. Most is oda volt a Szepességen farkas vadászaton, már második napja, hogy édesanyám aggódó szeretettel , várta haza. Édesanyám aggodalmát látva, odasompolyogtam hozzá, térdeire borulva kértem, hogy ne sirjon, hanem inkább beszéljen nekem az apám vadászatáról. A poraiban is áldott jó lelkem anyám aztán megnyitotta előttem a vadászati ismeretek kamarájának ajtaját, amelyen át a gyermek látókörét meghaladó, a gyermekszoba gondolatkörét felülmúló kincseket megcsodálhattam. Szinte nyeltem a tündérmeséknél százszorta szebb, csodálatosnak látszó történeteket, amelyeknek keretén belül édesapámat hősnek, magasztosabb, felsőbb lénynek tekintettem. A lenyűgözően csodás elbeszélés átringatott az álomvilágba, ott aludtam el fényes nappal édesanyám térdén. Hogy meddig alhattam, nem tudom, csak arra ébredtem fel, hogy inasunk berohant nagy lelkendezve, hogy tessék csak kijönni, mert megjött a. nagyságos úr és hozott magával két nagy farkast is. Lett] erre nagy öröm, nekünk is megengedték, hogy megnézhessük a bestiákat, amelyeket addig már a tágas folyosóra hoztak fel a cselédek. Két hatalmas ordas .feküdt a folyosó márványkockáin, elég átható bűzt terjesztve, édesapám pedig még azonmód, az utazóbundában mondta el sikeres vadászatának történetét. A történetre már nem emlékszem, csak arra a kitüntetésre, hogy nekem volt szabad bevinni a nagy vadásztáskát