Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

Az első őzbak

15 édesapám szobájába, amit nagy büszkeséggel teljesítettem ,is, miközben szent borzadállyal jártattam végig vizsgálódó szemeimet a i hatalmas vaddisznóbőrön lógó különféle vadászkészségen, fegyveren és más felszerelési tárgyon. ,A két farkasbőr sokáig díszítette édesapám szobáját, sokat hemperegtünk rajta, sőt olykor, amidőn szüleim távol voltak hazulról, sokszor játszottunk a bőrökkel „Piroskát és a farkast". Ez volt életem első vadászvonatkozású epizódja. ! * ( Édesanyám már korán észrevette rajtam a vadászat, a fegyver iránt ébredező rajongást, a jó anya tehát a Jézuskánál lépéseket igért tenni, hogy karácsonyra puskát fogok kapni. Persze a gyermek i képzelete már megvalósulva látta, az ígéretben azt, hogy olyan puskát fogok kapni, aminőt sétánk alkalmával a Quorsfeld, vagy Jermy fegyveresboltjainak kirakatában minden alkalommal megbámultam, egy kis Flobert-puska volt a vágyaim netovábbja. Elérkezett a karácsony, a szentestét megelőző napokban a mindenre figyelő gyermek szeme észrevette j a sietve eldugott kisebb-nagyobb papircsomagokat, amelyek a hőn óhajtott karácsonyi ajándékokat rejtették, még mondták ugyan nekünk, hogy a Jézuska hozza a jó gyermekeknek az ajándékot, de mi már tudtuk, hogy a Jézuska a jó anyánk kezével adja az ajándékot; a gyermek naiv ravaszságával hagytuk szülőinket abban a hiszemben, hogy mi még mindig 'a ' kis