Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

Ludazás télen

164. ugyanolyan készültséggel, de sajnos, Roth Loránd nélkül, akinek haza kellett utaznia, amit fájó szívvel tett. Miután a ludak a tegnapi nagy csata után éberebbek voltak, új haditervet kellett kieszelni. Ezek közé tartozott az allééra való hajtás. Két jóbarátom, mint az az integer, Magyarország első lövőihez illik, csináltak is Browning-jaikkal olyan tripletteket, hogy embereim nem győzték őket dicsérni, csodálni. Minden tudományuk dacára sem tudtunk azonban a második napon 19 darabnál többet lőni, míg a harmadik napon már csak 17 darabot, de hogy hány lud pusztult még el a terítékre hozott 56 darabon felül — sajnos — arról jobb nem beszélni. De hát ez a ludvadászat hátránya, hogy itt a legkorrektebb vadász is akaratlanul „döggé lő" ejgy csomó ludat. Mentőkörülménynek tudható be az is, hogy, a l községgel kötött szerződésem szerint hetenként kétszer tartozom a Balaton mentén csapásnak tekintett ludakra vadászni s a vadlúd a

;köznép szemében „duvad"-számba megy, már hogy a „duvad" titulus alatt nem rejtőzködik az ingyen való „szabadvadászás" szándéka, arról nem nyilatkozom., Tagadhatatlan, hogy tesz a nagytömegű lud a vetésben némi kárt, de én ezt inkább a „guano"-jának tudom be, hogy aztán az utóbbi árt-e, vagy használ-e a vetésnek, azt csak az „agrochemia" tudná hitelesen megállapítani. Hogy a Pista vadőrnek is elégtételt adjak, el kell még az épülő ház történetét is mondanom.