Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

Az első őzbak

Az első őzbak. Kéthónapos hóvihar szórta a havat abla-i kainkra; a hirtelen jött Télapó bozontos, ősz szakállából bosszúsan rázta ki ,a táncoló hópelyhek miriádjait, amihez a kisérő zenét Tél-i apó leányának, a hegyekben oly félelmetesnek ismert Föhnnek az ablak-, ajtóréseken fel-felvisító gúnykacaja szolgáltatta. Az ablaktáblákra cifrábbnál cifrább jégvirágok, akantuszok és bogáncsok szeszélyes formái rajzolódtak, amiket a reánk ügyelő német pesztonka mesének beváló magyarázata mellett oly nagyon megcsodáltunk. Abban a korban 'voltam, amikor az újonnan látottak, hallottak a tudnivágyó, mindenre kíváncsi gyermek agyában eltörölhetetlen benyomást keltettek. Életemnek sok, életbevágó fontosabb epizódját elfeledtem, míg ezek a gyermekkor gondolatvilágába bevésődött események időről-időre megelevenednek. Nagy kordában voltunk tartva, a tágas, játékkal telt gyermekszobát csak nagyritkán volt szabad elhagynunk; édesanyánkért rajongtunk, édesapámat félelemmel vegyes tisztelettel respektáltuk. Én kétszeresen, mint testvéreim, mert