Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

Vadásztörténet, amelyikben vadat is tőnek (Zábráczky József)

99 Segítségére sietek tárcaíró kollégámnak, s kojnolyan felelek. — Ennek több oka üehet. Barthos bizonyosan válogat, már pedig a válogatós puskás-i embernek legtöbbnyire az a sorsa, mint aj válogatós leánynézőnek, vagy agglegény marad, vagy beléválaszt. Lehet az is, hogy ahányszor Mármarosba utazott vadászni, nem volt ilyen bájos útitársa, mint maga, de bizonyosan vénasszonnyal vagy pappal került össze. Az ilyen vadásznak nem lehet szerencséje. Bizalmasan mondva, én azonban azt hiszem, hogy Barthos a bikát már meglőtte, de ha) ezt mindjárt az első tárcájaban leírja, hogyan írhatta volna meg a többit? Meglátja, ír még ő olyan tárcát is, amelyikben lelövi a bikát. Az asszonyka egy kissé elgondolkodik, majd hirtelen megszólal:, — Mondja csak, maga nem szokott vadászó tárcákat írni? 1 —- Nem próbáltam. — Miért, hiszen maga jó puskás hírében állott. Ugyan írjon egyet. — Egy szépasszony kedvéért erre is vállalkozom, még ha a bicskám is törik belé. — De., olyat írjon, amelyikben lőnek is vadat. Ha tetszeni fog az írása, meghívom a téli körvadászatunkra. Tudja, ezek jók szoktak lenni... Ismerősök ültek hozzánk, beszélgetésünk megakadt. A harmadik pohár medocknál már elszántam magamat, hogy pályázom a szépasz7*