Bársony István: Visszhang, Elbeszélések / 2. kiad. Budapest , Franklin, 1921. / Sz.Zs. 1686

Múlik a délibáb

89 — Ott van ni; mihelyt rászánod magadat, elválok tőle a kedvedért. (S megmutatta neki a saját feleségét.) VI. Flóra megint ott ült az ő csöndes kis szobájá» ban és várt Valakit, a ki azt igérte neki, hogy ma délután meglátogatja. A ténsasszony minden áron ki akarta öltöz» tetni a leánykáját, hadd bomoljon a meczénás, hadd veszszen meg végkép ; mert az bizonyos, hogy már lépen ragadt, csak azt nem lehetett tudni: jól ragad=e a lép. Hanem a leánynak jobb volt az ízlése; vagy tán nem tartotta nagyon érdemesnek, hogy czi= czomázza magát. Hisz' csak Dörghő jött, a ki messze volt attól, hogy király legyen. A mikor az agarász=elnök belépett, Flóra épp úgy el volt merülve a patakparton ringó fűzfák nézésébe, mint a múltkor. A szél suhanva szárnyalt végig a fűzfa=soron s lágyan fésülgette a lombokat. A hajlós vesz» szőkön mind hátat fordított a keskeny fűzfa» levélt a szélnek, s egyszerre megfehéredett attól az egész sor. El lehetett volna nézni ezt a játé» kot akármeddig. — Jó napot, istennő! — köszönt Dörghő Lázár, s páthoszszal vágta ki a tenyerét a tü= nődő leány felé. — Jó napot, — mondta Flóra gépiesen, s az asztalkára tette a szerepet, a melyet pár perczczel