Bársony István: Visszhang, Elbeszélések / 2. kiad. Budapest , Franklin, 1921. / Sz.Zs. 1686

Múlik a délibáb

82 Flóra. Ha te valaha menyasszony leszel, a te szemedben nem fogja megtalálni a vőlegényed azt az odaadást, a mely a szerelmes férfinak leg» nagyobb gyönyöre. A te szemedben örökké rejtelmes kérdés lesz akkor is, a mi azt jelenti, hogy a mai boldogság élvezése előtt is keresed, kutatod a bizonytalan jövőt. Az ember megőrülhetne attól a tünődéses bizalmatlanságtól, a mely a te két szemedben lakik. — S te azt hiszed Gábris, hogy hasonlítok Szendrei Júliához? — kérdezte Flóra, büszkén megremegve e gondolattól. — Ó, bizonyára sokkal jobban, mint a hogy én hasonlítok Petőfi Sándorhoz, — felelt a fiú keserű gúnynyal. — Ámbár én is el tudnám követni, hogy egy rejtelmes csillaggal kössem össze a sorsomat; egy csillaggal, a mely hiába oly kicsiny, még sem fér el a végtelen égbolton mert a maga helyét soha meg nem leli. Nem is lelheti meg, mert névtelen, alaktalan világokat keres mindenfelé; maga sem tudja, hol, maga sem sejti, merre. Ha a nap eleven fénye éri, akkor egyszerre az éj homályát esengi, a hol csöndes feledésben válhatna semmivé, de csak a — mai napra. Holnap azután elkívánkoznék megint a homályból, a hol vágyak nem is teremnek, nem hogy teljesülnének valaha. A fiú már azt sem tudta, mit beszél, csak öntötte áradó szivéből a panaszos szót, a mely dicsőítő hőskölteménye volt ennek a leánynak. — Te is olyan vagy : daczos, szilaj, szélsőségekre hajló. Ha örülsz, mindig félek, hogy meg-