Bársony István: Visszhang, Elbeszélések / 2. kiad. Budapest , Franklin, 1921. / Sz.Zs. 1686

Múlik a délibáb

57 az igazgató és egy testes hölgyet segített be az aránylag szűk ajtón. A „buba" az ő édes szépséges leánya volt, a ténsasszony pedig saját mélyen tisztelt felesége. Még egy pár elvirulóban levó' nó' kapaszkodott be az omnibuszba s ezzel a két hosszú bó'rpad egyik megtelt. A másik oldalt most már vadul rohanták meg a férfiak. Pákozdy, a rendező', a ki egyszersmind apa= színész és buffó=énekes volt, öklelve vívta ki magának az elsőséget. Utána következett Bihari, a tenorista s egyben lirai szerelmes. Csuja, a ko= mikus, belekapaszkodott Ránkiba, a „hó's"=be, (a ki szükség esetén „intrikus" is volt,) s meg= esküdött, hogy a míg él, el nem ereszti; vagy együtt bújnak be az odúba, vagy sehogy. Mialatt ez a kettó' szelíden tülekedett, az igazgató be= taszigált egy nyöszörgő' pincsit az asszonyok közé s maga is utána mászott. Immár a szubor= dináczió alól feloldozva, még három különböző' ázott alak furakodott az ócska járműbe, úgy hogy az omnibusz belsejében összesen öt nő és hat férfi szorongott. A mint a „komikus" észrevette a dolgot, ba= rátját a faképnél hagyta s czirkuszi pojáczaként szökött az omnibusz felhágójára. Ámde egy tenyérnyi hely sem volt már a pa= dokon. Mit tehetett? Gondolkodás nélkül vágó= dott végig hosszában a két bó'rpad között, s épen a gunnyasztó pincsire zuhant, a mely mél= tatlankodó tiltakozással kezdett vonítani s ré= mülten menekült az asszonyok védelmi vonalába,