Bársony István: Visszhang, Elbeszélések / 2. kiad. Budapest , Franklin, 1921. / Sz.Zs. 1686

Múlik a délibáb

MÚLIK A DÉLIBÁB. I. A hetvenes évek közepén, egy esős szeptemberi este, furcsa karaván érkezett a pestmegyei A.=ra a vasúton. A kis mezőváros állomásán egyszerre nagy élénkség és zenebona támadt, a mikor a karaván a harmadosztályú kocsikból kiczipekedett. ütött-kopott férfiak és nők voltak ott s valamennyien bizalmasan tegezték egymást. Egyszerre rohanták meg a nagy ócska omnibuszt, a mely az állomáson túl, az utczán várt rájok. Egy hosszúhajú, czilinderes férfiú volt köztök a leglármásabb. ő rohant elől, s a mikor a ketreczszerű otromba alkalmatosság ajtaját kinyitotta, éles hangon rendelkezett: — A hölgyeké az elsőség! a hölgyeké! . . . Ugyanakkor nyakon csípett egy boglyas alakot, a ki pepita-plédbe burkolt vállával mármár befurakodott az omnibusz esőtől mentes belsejébe. — Marrs innen, hékás! Kotródsz el mindjárt ? Léhűtő ! Mihaszna! A czilinderes úr mindezt harag nélkül, szinte jókedvűen mondta, A boglyas nem is akadt