Bársony István: Visszhang, Elbeszélések / 2. kiad. Budapest , Franklin, 1921. / Sz.Zs. 1686

Borsa Józsi

49 — A téns ispán úr beteges húgát hozom a pusztára. En vagyok a Pali kocsis, a nyakasi gazdaságból. (Arról a Paliról mondták tudniillik, hogy úgy hasonlít Petráshoz, mint egyik tojás a másikhoz.) — Az ispán úr húgát viszi kend ? Repczés ispán úrét? Az jó ember, derék ember, áldja meg az Isten. No hát én majd segítek magokon. Szálljon kend le Pali bácsi arról a bagolyfészek« ró'l, oszt' vezesse a lovakat utánam. Az asszony« személy fent maradhat, mert sár van ám itt, az nem neki való. Petrás belepottyant a bokán felül éró' czuppo« góba, úgy állt a lovak elé s biztatta a hortyogó párákat. A betyár végigvágott rajtok a karikásával. Ehhez nem voltak szokva a jóvérű csikók, úgy kiröpítették a bricskát a szárazra, hogy Petrás majd lemaradt melló'lök. Káromkodott is egyet a maga hangján, de nagyot. A betyár visszafordúlt, megállt. Mintha gondolkodott volna ; de aztán rászólt a kocsisra : — Maradjon csak gyalog s vezesse a lovakat, mindig a nyomomban. Elindúltak. Már egészen éjszaka volt. Hold nem világított, csak egy pár csillag pislogott az égen. Ella nézte a sötét árnyékot ott elől, a mely olyan nagy biztonsággal haladt ebben a kietlenségben. Hirn« bálódzott a lován, mintha a szél ingatná ; nézett hol jobbra, hol balra. Néha meg is szólalt: Bázáony : Vióóahang. 4