Bársony István: Visszhang, Elbeszélések / 2. kiad. Budapest , Franklin, 1921. / Sz.Zs. 1686

Borsa Józsi

50 „balra gödör van, vigyázzon kend;" kis idő múlva megint: „a víznek vezesse a lovat, ép= pen a közepének, ott nem mély; a szélén elül» hetne." Felijesztették a nyugvó bibiczeket. Utjok men» tén vadrucza kelt fel hápogva, és susogó röpü» léssel ment nyugodalmasabb éji szállásra. Ella csudálta ezt a magányos betyárt, a ki olyan nagyon itthon van ebben a vad világ» ban. Sajnálta is. Sokért nem adta volna, ha szóba állhat vele, ha bele nézhet egyszer a szemébe. Mintha a betyár kitalálta volna a gondolatát, megállott. — Várjon kend, — szólt a kocsisra: — itt már könnyebben megyünk, hadd gyújtsak rá. Keresgélt a mellényzsebében, de nem találta a kovát, elvesztette. — Van»e kendnek kovája, — kérdezte Pe= trást. — Kovám bizony nincsen, nem pipázok. — Van én nálam gyufa, — mondta Ella neki» bátorodva. (Néha elszítt egy czigarettát a pusz= tán, unalmában.) A betyár oda ugratott lovával a bricska mellé s megbillentette a kalapját. Akkor már serczent a gyufa az asszony kezében. Alig egy pár másodperczig volt megvilágítva mindkettőjök arcza, aztán, hogy rágyújtott Borsa Józsi a pipájára, még mintha sötétebb lett volna. Ella egyikét látta azoknak a komoly, inkább