Bársony István: Visszhang, Elbeszélések / 2. kiad. Budapest , Franklin, 1921. / Sz.Zs. 1686

Borsa Józsi

29 Ugy tetszik, hosszú, sötétszőke haja volt, a mely egy vastag fonatban jóval alólért a csípején. Piros szalagot szokott belefonni. Hogy' tudja ! hogy emlékszik még az ilyen részletekre is ! gondolta magában Ella, de nem mondta. Szégyelte volna elárúlni, hogy egy senki, egy parasztleány, fel tudta benne kelteni puszta emlékével is a nőnek, a feleségnek a gyűlöletét. De azért nem hitt az urának. Nem tudott neki hinni. Legyőzhetetlen szorongás támadt benne a miatt, hogy most úgy mond el neki Endre mindent, a hogy a legalkalmasabb arra, hogy mind a kettőjöknek háborítatlan maradjon a nyugalma. Teljes zűrzavar volt a lelkében, s ez még a gondolkodására is hatott. Szenvedélyes, féktelenségre hajló lényét az első hatások amúgy is rendesen hatalmukba tudták keríteni. Most ez a gyöngéje még fokozottabb mértékben jelent* kezett. Boldogtalannak érezte magát a szivébe lopódzott sötét gyanú miatt, s egyelőre teljes* séggel nem tudott magának számot adni arról, hogy mi lesz, vagy mi lehet ennek a megzakla* tott lelkiállapotnak a vége. Egy cseléd jelentette, hogy Repczés ispán úr vár odakint. Sújtó kiment, hogy a gazdasági ügyeket rendezze. Csak akkor került elő, a mikor vacsorálni hívták. Ma már nem volt jó alkalom rá, hogy visszatérjenek az esti beszélgetésre. De maga az asszony sem mutatott erre hajlandósá* got. Fáradt volt, valóságos lelki kimerülés vett erőt rajta; attól fogva, hogy magára maradt, mintha egy méhraj szabadúlt volna el agyában,