Bársony István: Visszhang, Elbeszélések / 2. kiad. Budapest , Franklin, 1921. / Sz.Zs. 1686

Borsa Józsi

30 úgy zúgott benne a sok lázas gondolat, a sok képtelen feltevés. Valamikor nagyon szerette a regényeket s álmaiban százszor is végig élt egy» egy csudálatos történetet, a melyben legalább is annyi volt a maga képzelme, mint a dajka» mesékre való emlékezés. Most annak a valakinek, annak az ösmeret« lennek az alakja foglalkoztatta, a kit még az ó' eró's ura sem mert kicsinyelni. Erről a Borsa Józsiról sokkal többet beszélt Endre, mint a juhászszámadó leányáról. Mintha azzal, hogy a bujdosó gulyás iránt érdeklődést kelt, el akarta volna vonni a figyelmet a másikról, a nem ke» vésbé érdekesről, a gulyásbojtár hűtelen kedve» séről. Ella olvasta Orlando Furiózót s most, hogy minden áron a bűnöst igyekezett látni az urában, eszébe jutott, a mi az őrjöngő Roland» ban úgy megkapta egyszer: „bolond, ki olyas» mit keres, a mit nem akar találni \" Igazán az! És mégis, lehetetlen volt most, ebben a pillanat» ban máskép éreznie. Most tele volt a gyanúsítás különös, beteges vágyával; nem tehetett róla, hogy ahányszor az urára nézett, titkolódzást látott az arczán, a miről úgy érezte, hogy az ő neki nagy nagy megbántása. Endre mitsem sejtett erről, s ha Ella időn» ként belevitte a régi dolgokról való beszélge» tésbe, egyenesen, becsületesen, férfiasan adott meg minden fölvilágosítást, a nélkül, hogy csak sejtette volna is, hogy tulajdonképpen a juhász» számadó leányáról szeretne mindent tudni a felesége.