Bársony István: Visszhang, Elbeszélések / 2. kiad. Budapest , Franklin, 1921. / Sz.Zs. 1686

Borsa Józsi

21 az öreg számadó, Gáti Antal, meg a fiai: Ferke és Gyurka. A fiúk bojtárkodtak s Ferke éppen a pulit hajszolta egy sánta bárány után, a mely elmaradozott a többitó'l, a mikor megszólal Gyurka, a fiatalabb : — Nézze csak kend, apám uram, nem Borsa Józsi jön ott ? Az öreg Gáti Antal ellenzó't csinált a tenye» réből s az alól nézett ki a messze pusztára. — Az a' bizony; éppen jókor hordja erre a szél. Nagy szivefájása lehet most annak is. — No már igaza van, ha van ; — felelt fog» hegyró'l a Gyurka gyerek, — én a magam szere» tó'jét agyon üttem volna. — Sokat is jár a szájad, mikor a nap hosz= szú, — förmedt a számadó a bojtár=flára, mit tudsz te még az ilyesmihez ! Ha jobb sze= rencsét csinálhat a leány, jól teszi, ha annak az ágról szakadtnak kiadja az útját. Borsa Józsi, a kakukszállási gulyásbojtár, ez= alatt megeresztette a kantárszárat s úgy jött, mintha csakugyan hollószárnyon járna. Arra ért oda a subáján pihenó' számadó elé, a mikor az javában ismételte : Jól teszi, jól teszi ! — Adj' Isten jó napot, — köszönt a gulyás» bojtár, — ki tesz jól, mit tesz jól, Anti bátya ? Kire haragszik kelmed ? Gáti Antal csak úgy félvállról mondott fogadj Istent s aztán válasz nélkül, fitymálva kezdte a pipáját tömögetni. A gulyás várta egy darabig, hogy majd szive» sebben szólnak hozzá; de a mikor látta, hogy