Bársony István: Visszhang, Elbeszélések / 2. kiad. Budapest , Franklin, 1921. / Sz.Zs. 1686

Borsa Józsi

22 az öreg számadó rá sem néz, maga szántából szállt le a lováról. Kantáron vezette a korom» fekete mént, úgy állt meg Gáti Antal előtt. — Nem hivtak, mégis itt vagyok, mert bizo* nyosságot akarok tudni most már. Miért ment el Julcsa az urasághoz ? Igaz=e, hogy maga eresztette ? de még hogy küldte is ? Julcsa a számadó leánya volt, s már nagyon úgy indúlt, hogy egy pár lesz vele Borsa Józsi, a mikor egyszerre csak eltűnt hazulról a leány s nem sokára híre járt, hogy beállott Sújtó Endre nagyságos úrhoz „mindenesnek". Mire Borsa Józsi ott kereste, már megint se» hol sem volt a csapodár teremtés; tovább vonúlt a kereszti tanyáról, még pedig arról is kakukkolt a kakuk, hogy nem magában. A nagyságos úr inaslegénye vitte magával városi szolgálatra. Sem egyikről, sem másikról nem lehetett tudni azóta semmit semJ Másforma érző apa tán meghalt volna bújá« ban, szégyenében; de az öreg Gáti Antaltól ilyesmi minek telt volna ki; hisz' híres kapcza» betyár volt valaha, ámbár elfelejtették már neki a környékbeliek. Nagyon értette a juhászságot; úgy történt, hogy egy pár esztendei börtön után itt ragadt a kereszti uraságnál. Ha folyvást a körmére néztek, nem is volt baj; de különben igazi erkölcsöt már aligha verhetett volna valaki ebbe a rabviselt vén emberbe. — Hát oszt' ha küldtem? kinek mi köze hozzá? — hányivetiskedett a murczosképű vén» ség. — A magam cselédjét küldtem . . . Küld»