Bársony István: Visszhang, Elbeszélések / 2. kiad. Budapest , Franklin, 1921. / Sz.Zs. 1686

Borsa Józsi

8 tájban elmennénk látogatóba. Legalább is öt tuczat családról kellene naplót vezetnem, hogy hol mikor voltunk. Aztán hetenkint egy napot odaadni nekik az életemből, a mikor ó'k jönné* nek hozzám, hogy halálra untassanak; meg* mutogassák a ruhájokat; rágalmazzák azokat, a kik távol vannak s titokban kinevessék és le* szólják egymást, a kik együvé kerültek. Nem nekem való ez ! Mit kapnék érte ? Méltóságos asszonynak hívnának s hónaponkint egyszer=két= szer halálra mérgesítene a szabóm, a mikor uj= ruháimat elrontaná. Egy kapitány is belebolondult. Annak azt mondta : Édes barátom, a mim van, az épen ki* futná kauczióra. Szegény leány megélhet belóle, de ha katonáné volnék, nem tudnék szegényesen élni. Az uram aranysujtásos atillában, én magam az utólsó divat szerint, de mindig angolosan, előkelően ; olyan egyszerűen, hogy kétszer annyiba kerülne, mint a polgári izlés drága bársonya. Lovagolni akarnék és udvaroltatnék magamnak. Azt akarnám, hogy utánam bolonduljon fél* Magyarország s hogy párbajozzon értem az uran minden héten. Mi az egy kapitánynak ? A kapitány bravózott, tapsolt, — és elpá* rolgott. Akkor még ott maradt Sújtó, az utolsó azok közt, a kikről komolyan lehetett beszélni. A gazdag Sújtó, a ki tetőtől talpig úr volt. A ki valamikor a legnagyobb nyugalommal kár* tyázott el egy vagyont, de évtizedes munkával visszaszerzett mindent. Olyan ember, a ki él*