Bársony István: Visszhang, Elbeszélések / 2. kiad. Budapest , Franklin, 1921. / Sz.Zs. 1686

Borsa Józsi

9 vezetből tanult és a kinek a tapasztalás mulat» ság volt. Nemessége épp' oly régi, mint a szerencsi For= gácsoké; pedig erre sokat adott a nagynéni s mi tűrés=tagadás, Ella is. A zárdában, a hol sok volt a milliomos polgár=ivadék, módjában lehetett megbecsülni a saját czimerét, a mikor látta, milyen tisztelettel közelednek hozzá a teIezseb=gyáros famíliák leányai. Ha neki magá= naksoha eszébe nem jutott volna is, hogy adjon valamit a predikátumára : rászoktatták azok, a kik mohón esengtek a predikátumért s ezt el is árulták. Szerencsi Forgács Ella az elsó' leányok közt volt az intézetben. Épp' úgy, a hogy bagosi Sújtó Endre is az elsó' emberek közt volt nem= csak a megyéjében, de még azon is túl, messze. Ha minden áron akadályt keresett volna valaki ennek a kettó'nek az összeköttetése ellen, talán abba kapaszkodhatott volna, hogy Sújtó már idó'sebb volt egy kicsit, semhogy tökéletesen ehhez a fiatal leányhoz illó' férj lehessen. Már volt néhány ősz hajszála, a mire nem igen le= hetett ráfogni, hogy szerencsehaj. De máskülön= ben jó formájú, ruganyos férfiú volt; szívós és aczélos. Ha eddig így bírta, bizonyos, hogy olyan a fajtája, a melyik nem öregszik korán. S ha vagy tizenöt év eltelik, egymás mellett élvén : az asszony sem lesz már többé veszedelmesen fiatal. Ella ezt az embert választotta, a ki mellett a végtelen puszták szabadsága lehetett az övé, s a kitől titokban félt egy kicsit. Olyan különösen