Bársony István: Víg világ, Mulattató történetek, kalandok, adomák a vadász-, erdész- és gazdaéletből, a falu és a puszta világából / illusztrálta Garai Ákos és Neogrády Antal. Budapest, Athenaeum, [1897]. / Sz.Zs. 1404
10. Az elválhatatlanok
54 — ff BÁRSONY ISTVÁN ff — Koncz mindjárt az első napszámfizetéskor öt hatost volt kénytelen ráfizetni a magáéból. Mikor az utolsó napszámos is elment, beállított a tiszttartóhoz, a ki már várta. Jól elkészült rá, hogy mikor az írnok hebegve hozakodik elő a hiánynyal, majd iszonyúan megmossa a fejét, hogy milyen léha, ügyetlen fráter, a kire még egy pár forintocskát se lehet rábízni. Koncz azonban a világ legjámborabb ábrázatával tett eléje öt hatost és azt mondta: »Enynyivel több volt a zacskóban.« Proháczkában megakadt egy perezre a nyeldeklő. Borzasztó, gondolta magában — milyen könnyelmű is vagyok; bizonyosan egymáshoz ragadt két papirforintos és én nem vettem észre. Csakis így sülhet ki ötven krajezáros többlet. A következő vasárnap ugyancsak ügyelt, hogy ne tévedjen. Mikor átadta a pénzt, így szólt Konczhoz: »Meglehet, hogy több, de inkább több legyen, mint kevesebb.« Koncz ásított egyet s kivágta a szurtos tenyerét. Fogadjunk egy forintba, hogy kevesebb. Eb, a ki nem tartja. A vén zsugori megszeppent, de mikor Julis aszszony is ráförmedt: »eb, a ki nem tartja«, állta a fogadást szégyenből. Szószaporítás volna azt mondani, hogy Koncz lett a nyertes. Proháczka ettől fogva belenyugodott volna az új írnokba, de volt valami nagy rettegése, a mit saját maga előtt is titkolni igyekezett. Ez a gaz Koncz Miska anynyit csókolta a Julis aszszony kezét, hogy annak jó vége már nem is lehetett. Nagy baj van! -— szorongott a csörgei tiszttartó; ha ezek itt öszszefognak, kiélnek egészen; csalnak-lopnak, kutyába se vesznek; öregségemre árván maradok, koldus leszek. Egy pár hónap alatt egészen lesoványodott a sok búsulástól. Julis aszszony azt se kérdezte, mi a baja; pedig ezelőtt, ha csak egyet köhintett is, már kórusban kellett sírni az egész puszta cselédségének. A vérét adta volna, ha megtorolhatja az elhanyagoltatást; örökösen boszúterveken törte a fejét. Talán még valami gonoszságra is vetemedett volna, de a sors elejét vette a meggondolatlanságnak. Proháczka nagy beteg lett. Azt állította, hogy érzi halála közelségét s Istennel és emberekkel kibékülve akar elköltözni a másvilágra. Maga elé czitálta Julis aszszonyt
