Bársony István: Víg világ, Mulattató történetek, kalandok, adomák a vadász-, erdész- és gazdaéletből, a falu és a puszta világából / illusztrálta Garai Ákos és Neogrády Antal. Budapest, Athenaeum, [1897]. / Sz.Zs. 1404

7. Szűzdohány-história

36 4 BÁRSONY ISTVÁN 4 sémmiképen se vala helyes cselekedet egy magyar nemes úrtól. De, jó istenem! Ha a nemzeti hagyományokra csak egy kicsit adunk, nem szabad elfelednünk, hogy valamiképen a vajas konyha, úgy a trafik-dohány is halálos veszedelme a magyar gyomornak, amely okvetetlenül elkorcsosodik az ilyen kényszerítések hatása alatt s német nadrágban libeg a rafikdohányt pipáló gyászmagyarkák fölött. Hogyan illett volna az ilyen bugyogós géniusz a Csiki Sanyi bátya sarkantyús csizmájához, azt gondolja el kiki magának. Elég az hozzá, hogy a fináncz bizony nem igen respektálja az ilyen eszményi okadatolásokat s szíves örömest vette, mikor egyszer valamelyik elcsapott oláh béres feljelentette Sanyi bácsit, hogy jaj de sok dohány van nála a pajtában eldugva — téli takarmánynak! * Kint ült Sanyi bátya a háza előtt a domb hajlatán egy szép lombos ía árnyékában, mikor látja, hogy az egyetlen zsenge fasorban, amely átszelte a gazdaságot az országúttól a házig, két zöldhajtókás vitéz közeledik. Látszott a járásukon, hogy nagy bennök a bizonyosság tudata; úgy léptek, mint a tetszelgő pávakakas és már meszsziröl mutogatták egymásnak az épületeket, a pajtákat, hogy vájjon melyikben is legyen a keresett szűzdohány. Sanyi bácsi ellenzőt hajlított tenyeréből a szeme elé, úgy nézte őket egy darabig; azután a nélkül, bogy jó nádkaros székéből mozdult volna, rászólt egy előtte elfutó cselédre. Te Boris, küldd ki csak az aszszonyt! No, mi kell lelkem? kérdezte kis vártatva egy javakorbeli magyar menyecske, kiáltván a konyhaajtóba s kétfelé tartván tésztás, erős kezeit, mintha meg akarná velők ölelni az urát. — Vendégünk lesz. rózsám, úgy készülj! Megetetem azokat a vándormadarakat, úgy bocsátom tovább útjokra. A menyecske visszapördült a birodalmába, Sanyi bácsi meg felkelt a zsölylyéből s udvariasan eléje ment a két fmáncznak. Azok öszszekacsintottak. — Ahán, sürög-forog már körülöttünk! — Isten hozta az urakat! — szólt lármásan Sándor úr, amint vagy húsz lépést megközelítette őket. Be' jó. hogy most jönnek, éppen kellett a vendég, elunnám itt magamat az isten háta mögött. Hej! Pista, Józsi,