Bársony István: Víg világ, Mulattató történetek, kalandok, adomák a vadász-, erdész- és gazdaéletből, a falu és a puszta világából / illusztrálta Garai Ákos és Neogrády Antal. Budapest, Athenaeum, [1897]. / Sz.Zs. 1404

7. Szűzdohány-história

-::• SZŰZI )0I IÁN Y-IIISTÓRIA 4 37 Ferke! Előre, bicskások, szedjetek el mindent a nagyságos fináncz uraktól: be a sok lim-lommal a házba; kefét ide gyorsan, hadd verjük le rólok az uti pórt! Hiába próbált a két pénzügyi kapaczitás tiltakozni a túlságos bizalmaskodás ellen; vagy négy markos parasztlegény lefülelte őket, leszedték rólok a puskát, köpenyeget, oldalfegyvert, neki állottak súrolni, kefélni, porolni a ruhájokat; vagy tíz perez múlva, mikor vége volt az inkvizicziónak, lélekzet nélkül kapott a két törvényű a verdungos szilvóriumos pohár után, amelylyel már kínálgatta őket a gazda. Igyanak, kedves fináncz urak! Még az apjok házánál se ittak ilyet. Biz ott csakugyan nem, gondolták a fáradt és szomjas legények s elnyelték az italt: ezzel azután ki is voltak kezdve. Sanyi bácsi szóhoz se engedte őket jutni, vitte be magával mind a kettőt a húvös, árnyékos szobába, ott belenyomkodta szegényeket egy nagy bőrdivánba, rárivallt a cselédre, hogy hamar savanyúvizet meg bort ide; ő maga lekapott a pipatoriumról két bajúszos tajtékpipát, a melyikért már nem igen lehetett nagy kár, gyorsan megtömte s egyiket az egyiknek, a másikat a másiknak a torkára taszította, erőszakos szeretetreméltósággal követelve tőlök, hogy most gyújtsanak ám rá, mert ha már a szilvóriumra el lehetett mondani, hogy olyat még nem pipáltak: erre a tiszta, valóságos, hamisítatlan, titkon őrzött, finánezot soha nem látott szúzdohányra még inkább illik ez a dicsőítés. A két pénzügyőr megtorpant a magyarázatra; hisz ez maga adja ki magát! Na, itt nem lesz nehéz a dolguk. Éppen viszsza akarták adni nagy grandezzával a tajtékpipát, mikor berohant Józsi, Pista, Ferke meg Gyuri a finánczpakkokkal s négyen elkezdték a két köpönyeget meg a két rozsdás puskát elrendezni, egymásra rakni egy sarokban. Ej, de el tudná páholni ez a négy markos kölyök a két fáradt finánezot, ha rákerülne a sor! Még nem is bizonyítaná itt senki a dolgot. S velők jött egyszersmind két hatalmas, fehér, göndörszőrú komondor is; azok ketten elkezdték szaglászni a fmánezok vékony lábszárait. Egyik fináncz sem mert moczczanni ijedtében, hanem szívta a pipáját dühösen, szótlanul és mohón. Pedig a megdöbbenéstől bizony nem igen sokat érezhettek a dohány pompás ízéből. Sándor bácsi egyre dörzsölgette a kezét, azzal mutatta, bogy milyen öröme van a kedves társaságban; s mikor nemsokára ebédre hívták őket.