Bársony István: Víg világ, Mulattató történetek, kalandok, adomák a vadász-, erdész- és gazdaéletből, a falu és a puszta világából / illusztrálta Garai Ákos és Neogrády Antal. Budapest, Athenaeum, [1897]. / Sz.Zs. 1404

7. Szűzdohány-história

-X- SZÜZDOHÁNY-HISTÓRIA * 35 mosodik a mélyén; benyúlni három ujjal az illatos, fáin, orrcsiklandó, tiiszszentésre buzdító debröibe; megtömögetni nagy gonddal, művészettel a pipát, hogy se lágyan, se keményen ne álljon benne a delíczia; azután végül féloldalt foghegyre venni a pipaszárat, balkézbe a kovát, föléje a kő éles szélére egy csipet taplót, a jobbkézzel meg odacseszszenteni az aczélpatkót, csak éppen anynyira, hogy jól megsimítsa, de ne törje a követ; s mikor ég a tapló, ráhelyezni a pipadohány tetejére, a közepére, gyöngéd tapintattal megnyomkodni s aközben egy kis energiával szipá­kolni az első füstöket, amelyek megédesítik a szájízt, kellemesen izgatják a lelkületet, rózsaszínűvé varázsolják a borulatba vesző alkonyatot és boldoggá, megelégedetté teszik az embert! Hát élvez valaha enynyit egyvégben a trafikra utalt szivarozó ? A ki sebbel-lobbal megveszi a maga ringy-rongy dohánycsutkáját, mohón és sietve lecsippenti a boltbeli kezdetleges géppel a végét, szelesen nekikap az előtte pislogó apró öröklámpának s egy kis tüzet kér tőle, kölcsön, azután keservesen fújva a keserű füstöt, elrohan?! Hát van olyan trafikdohány, a mit jó lélekkel bele lehetne tömni egy sallangos kostökbe, a melyiknek a nemzeti jellegére valóságos sértés, ha szűzdohányos múltját holmi megfinánczolt idétlen keverékkel tesz­szük tönkre?! Nem. Csiki Sándor bátyámuram inkább halálnak halálával pusztult volna el, semhogy akár lemondott volna valaha a finánczolatlan dohány élvezéséről, akárcsak a legkisebb engedményt is tette volna háza tájékán a trafiknak s bármiféle járandóságának. Nohát ezzel éppen nincs nagyon sok mondva, mert az ö háza tájéka egy hétezer holdas pusztaság vala, ebből a hétezerből vagy kettő lévén valóságos szántóföld meg gyep, mező, legelő,szóval használati minőségű terület, a többi pedig egy istentelen nagy, széles éshoszszű mocsár, amely félkörben hajlott el az igazi birtok mögött s kinyújtott nyelvével éppen meg is nyaldosta a talajvíz emelkedése idejében a dombot, amelyen a Csiki-kűria épült. Hogy itt mit keresett volna egy úgynevezett »trafik«, azt ugyan semmiféle észszel ki nem lehetne sütni. Még a legutolsó kisbéres, még a kondás is azt a szüzönszűz dohányt szítta, a mi ott termett bőven a gazdaság egy kiemelkedőbb csücskében. Bizony, ha az ember a meglévő törvények érteményében akar okos­kodni, akkor nem lehet be nem ösmernie, hogy ez a makacs vonakodás

Next

/
Oldalképek
Tartalom