Bársony István: Víg világ, Mulattató történetek, kalandok, adomák a vadász-, erdész- és gazdaéletből, a falu és a puszta világából / illusztrálta Garai Ákos és Neogrády Antal. Budapest, Athenaeum, [1897]. / Sz.Zs. 1404

5. A báti kerülő

A BÁTI KERÜLŐ. NEM LEHETETT tovább kiáltanom a zárt falak között. Ha megrecscsent mögöttem az ócska szekrény, elfojtott sóhajtásnak véltem a halk hangot. Mintha maradt volna a kemény tölgyfadeszkákban még egy csöppecske élet. a mi nem száradhatott érzéketlenné, ami velem együtt szomjazza a napot s fáj neki. hogy nem remélheti a kisarjadzást. /' Vagy ha már örökre el van temetve, legalább ott aludná át a végetlen időket, a hol megszületett: a hegyek közt, a fonynyadt avarra hullva; ott porladna el lassankint, a hol valaha egyik dísze volt a zöld pompának. Hacsak legalább a szél megrázná, amely clsiklik fölötte; vagy ha ráhullhatna lassú enyészése közben az ágról pergő hólé! A tavasz kezdete beteggé tett az emberlakta helyek zűrzavarában. Csak ki vágytam, ki a szabadba! . . . * No, Menyus, van-e vadliba? kérdeztem a báti kerülőt, a ki már vagy harmincz esztendő óta járja a pusztákat szótlan egykedvűséggel. Vanni van, de nem lehel máskép hozzája jutni, hacsak én nem segítek.