Bársony István: Víg világ, Mulattató történetek, kalandok, adomák a vadász-, erdész- és gazdaéletből, a falu és a puszta világából / illusztrálta Garai Ákos és Neogrády Antal. Budapest, Athenaeum, [1897]. / Sz.Zs. 1404

5. A báti kerülő

A BAT I KKRÜLO 4 Ez azt jelentette virágnyelven, hogy az öreg Menyusnak kijár egy kis borravaló, meg egy kis snapsz, meg egy-két patron az ő ócska lankaszterébe, meg egy kis bagó, meg minden egyéb, no, a mi úri vadásznál akad. — Nohát segít kend, oszt' punktum. (Már akkor egy pár drágaderoszl dugtam a kalapja karimája mellé.) Igenis instálom. Hát tessen csak adni vagy egynehány patront, mert szükség leszen arra, — ijeszteni. A vén kópé rendesen ezzel az ürügygyei csalta ki tőlünk a töltényekéi. Majd ö kimegy a csalói határba s ló olt egyet-kettőt, arra mind ide igyekszik a legelésző libasereg a báli földekre, már a ki tudniillik másfelé nem fordul. Vasárnapi puskás lett légyen, a ki hitt ennek az ijesztgetésnek a jó hatásában, — hanem azért Menyus nélkül mégis nehéz lelt volna a járatlan, lakatlan pusztán boldogulnia a libavadásznak. Mert egy négyszögmértföldnyi területen egyesegyedül ö tudott arról felvilágosítással szolgálni, hogy melyik szikes tóra jár a liba; melyik tónál van jó állapotban a libagödör, hol nem dagaszt sárban az ember, mikor a gödörhöz igyekszik. A ki okosabb akart lenni nála s nem hallgatott rá, az rendszerint megjárta, libának még sziliét se látta, legfeljebb meszsziröl jutott el hozzá a vonuló seregek gágogása. Hát még a szikes sár! . . . Tetszik ismerni a szikes sarat? — a mi jobban tapad a világ minden csirizénél s ha egyszer rászáradt csizmára-ruhára: azt onnan ledörzsölni nem lehet többet, legfeljebb lemosni, de akkor is úgy, hogy paczallá válik bele mindenféle szövet; ha pedig le nem mossa az ember, akkor meg kirágja a ruha anyagát; megkeményíti, megmerevíti a csizma bőrét. Dini czimborám, a kinél tökéletesebb teoretikus vadászt keveset láttam életemben, meg se várta az öreg Menyus »intézkedését«; tudja ő, aszongya, hogy merre kell most húzni a libának. Kimegy ö a pap árkához, a hol harmadéve is három libát lőtt egy lövésre. Menyus elkezdett hunyorgatni. — Csak menynyik ténsúr, menynyik. Jó lesz biz a ! . . Persze! . . . a pap árkához! Ott volt harmadéve minden liba; ... no már jól tetszik emlékezni; tessen csak hát megint oda menni. Bársony : Víg világ. 4