Bársony István: Vadásztáska / Budapest, Magyar Hírlap, 1903. / Sz.Zs. 1643

Különös alakok

94 den sebesített vadnak világ végire hajtja s utá­nad megyen, — magyarázta a generál Bumm von Kriegsdonnerwctter, fontoskodó arczczal. Kancsós csak nézte a kittinéi „nyomozó" »bet, amclylyel egy jókora hörcsög aligha ala­posan el nem bánt volna. A vén barlangi medve ki nem jött a fejesé válásból s nagyon komoly maradt, pedig a tábornok váltig igyekezett kedvre hangolni. — Kancsós, neked kapsz pipát, szépet, lia jól meglivek „azlat". Felhúzta a szemöldökét s ravaszul ka­csintott az erdő felé, ahol az a bizonyos tizen­négyes bika lakozott. Másnap hajnalban két alak óvatosan hú­zódott előre a p—i pagony siirii iái közt. A rigók már ébren voltak s nagy csacso­gással röppentek beljebb a gyalogösvényröl az erdő mélyébe, a két ember útjából. Aki elöl ment, kissé nehézkes férfiú volt. A dombokra menet gyakran megállott és bősé­ges szuszogást hallatott. Folyvást lövésre kó­Ezen tartotta a puskáját, holott társa, aki mö­götte kullogott, azzal töltötte az időt, hogy ék­telen torzarezokat vágott az elől járó ur zsebe felé, amelyből a hires „schweiszliundnak", Guzmannak, a megriadt feje kandikált ki. Gyönyörű szép őszi reggel volt. Az egész erdő mintha igazgyöngygyei lett .volna behintve. A harmat apró cseppjei millió gziporkával fénylettek a füvön, a lombon. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom