Bársony István: Vadásztáska / Budapest, Magyar Hírlap, 1903. / Sz.Zs. 1643
Különös alakok
05 tábornok előre nyújtotta kurta nyakát s kidüllesztette pápaszemes szemét. Guzman gyanakodva pislogott Kancsósra, Kancsós pedig nyakalt egyet-egyet a pálinkás butykosából s aztán csúfondáros némajáték kíséretében kínálgatta vele Guzmant is. A cserkószők igy haladtak egy ideig, lehetőleg kevés zajt okozva lépéseikkel. Egyszerre a tábornok megállott s hevesen intett hátra a kezével' Kancsósnak. Éppen fordult az ut s az erdészsegédnek előre kellett mennie, bogv meglássa, mi az az érdekes dolog, ami a méltóságos urat ugy felizgatta. Egy felséges bak állott a füvei benőtt ut közepén, alig hatvan lépésnyire a vadászoktól. Eejót magasra tartotta s meglátszott rajta, hogy nagyon gyanakszik, Kancsós villámgyorsan kapta vissza magát, s a szenvedélyes vadász türelmetlenségével súgta a tábornoknak: lőni! lőni! Generál Kriegsdonnervetter az arczához emelte a puskáját s a következő pillanatban nagyot pukkant a fegyver. Kancsós előre rohant. A bak sehol sem volt. A tábornok mindazonáltal üvölteni kezdett : megvan! megvan! És tőle telhetőleg futott arra a helyre, ahol az imént a remek vad állott, Útközben kiesett valami a zsebéből s na• gyöt nyekkent. Guzman volt. A bakarasznyi tacskó szörnyen megilletődve loholt a gazdája