Bársony István: Vadásztáska / Budapest, Magyar Hírlap, 1903. / Sz.Zs. 1643

Különös alakok

03 ín egy az erdészszel a juharosba, s este meglövi azt a gyönyörű tizennégyes bikát, aminőt a hiyatal korábbi jelentése szerint esztendők óta! nem láttak már a p—i pagonyban. A tábornok úr a legkatonásabb pontossággal érkezett meg. Ivissé köpczös, félig-meddig öszbevegyült alak volt. Látszott rajta, hogy már elszokott a gyaloglástól. Kancsós az erdészsegéd, megcsóválta a fejét, amikor a főnökétől megkapta a másnapra való parancsot, amely eképpen hangzott: — Maga pedig Kancsós, hajnalban jelentkezik ő méltóságánál, s kivezeti a Péterdombjára. Ott van a legjobb vadváltó, ott hamar lövethet valamit a tábornok úrral. „Befehl ist Befehl", mondta a tábornok űr jókedvűen, .s összedörzsölgette a kezét. Azután elkezdte kiszedegetni a köpenye zsebéből, ami sok minden benne volt. A jobboldali zsebből kivett egy pár keztyüt, egy kis tükröt, egy bajuszkefét, két zsebkendőt, egy szivartárczát, egy zsebkést, egy gyufatartót, egy csomó apró kulcsot, egy aprópénzes erszényt s egy kis jegyzőkönyvet. A baloldali zsebéből pedig egy kis takszli-kutyát, amely, mikor szabadon érezte magát, örömében, vagy tán ijedtében, komoly pofával kezdett csaholni. — He! Guzman, he! hallgatni fogod hamar? — rivallt rá a tábornok úr, meglepő magyarsággal. Guzman behúzta a vitorláját, s szortyogva bujt meg az asztal alatt. — Nagyszerű „schweiszbund" aztat. min-