Bársony István: Vadásztáska / Budapest, Magyar Hírlap, 1903. / Sz.Zs. 1643

Különös alakok

92 így volt, megvolt. Bató gondolt magában valamit, de nem szólt. Tovább mentek. A tengeritábla végén Lion újra megállott. Gyönyörűen állott, sokáig. Alig lehetett előre mozditani. A foglyok a paréj közt pompásan bevártak. Végre . .. brrrrr! — felrepült a csapat. „, Br umm-brumm! bumm-buinm I" két duplázás történik, nagy gyorsasággal, egymá3 után. Ezúttal Bató nem sietett. Megvárta, amig a barátja, aki elég szelesen szokott lőni, kilövi a puskáját. Arra a két lövésre semmi sem esett* Akkor nyomta meg ő is kétszer a ravaszt. Ámbár csinos messzeségben voltak már a foglyok, mégis lelőtt kettőt, mint az imént. A kutya sietett teljesíteni a kötelességét; ment a foglyokért s hozta egymásután mind a kettőt: megint a saját gazdájának. Kacsás felfűzte mind a kettőt. Akkor odafordult nagy komolyan a bámuló Batóhoz: — Hallod-e, Gábris, neked ma rossz napod van. Gábris mit mondhatott erre? Megcsóválta a fejét s azt felelte: „az ám 1" III EGY TÁBORKOK, AKI SÍR. A p—i erdészi hivatalhoz távirat érkezett, azzal az urasági rendelkezéssel, hogy X. Y. tábornok ur még aznap este ott lesz, s hajna^ ban cserkészni szándékozik. Délután pedig ai