Bársony István: Vadásztáska / Budapest, Magyar Hírlap, 1903. / Sz.Zs. 1643

"Bús az magyarnak élete"

,BÍJS AZ MAGYAEKAK ÉLETE." \ Penczi Gáspár ispán úr végül arra a meggyőződésre jutott, liogy igaza vagyon az Írásnak, amikor mondja: nem jó az embernek egyedül lenni. A szent házasságra gondolt, ami annál természetesebb volt, mert csakugyan elkövetkezett az ideje, hisz' közelebb volt már a negyvenhez, mint a harminezhoz. Aztán meg olyan embert, aki pusztán tanyázik, ott él, oda van kötve : feleség nélkül igazán nehéz becsületes sorban képzelni. A legény-ember ilyen állapotban züllik pusztul, hisz senki so viseli gondját; nincs aki még egy inggombot is kellőképen felvarrjon neki; a kamarája meg egyre üres; ha tele volna is: kilopná a bejáró cselédség. így aztán Pcnczi megbizonyosodott arról, hogy asszony nélkül a helyzet tovább már nem igen tartható. Keni volt túlságosan válogatós, hamar megakadt a szeme a berki jegyző, kisasszony-leányán, akinek az a hire volt, hogy neu: is éppen szegény leány, visz majd az ura házához egy kis holmit, azonkívül mindenféle házijószágot; tehénkét, malaczkát, aprómarhát. Meg vagy két egész telket örökségül. Eljárogatott ilyenformán a jegyzöókhez az