Bársony István: Vadásztáska / Budapest, Magyar Hírlap, 1903. / Sz.Zs. 1643

Schlick és Wrack

24 A felesegem ottlion elájult Örömében ä estére vendégséget csapott. Másnap pedig, hogy minden jóban egyszerre legyen részem, beállit hozzám a rég holtnak hitt erdész, a zálogos ember. Elsápadtam, amikor megláttam. '— Eljöttem a kutyáért, kérem; itt hozom a huszonöt forintot. Mit volt mit tennem, nagy szégyenkezve elmondtam neki az egész történetet s kináltam a zálogra ráadásul egy jól tejelő riskát, csak •ne feszegesse most már ezt a dolgot. Megvakarta a fejét. — Ej-ej, szegény tWrack! Persze, no persze! Én lis hibás vagyok, - - szólott. — Mondanom kellett volna. -- Mit kellett volna magának mondani? >— Hát hogy ugy vau tanitva a kutya, Hogy aki rátámad, attól elvegye a puskát. Tetszik tudni, sok orwadászszal volt dolgunk ugy kettesben, minekünk. Biz' én rászoktattam erre a hunczntságra. Amint a puskás ember moczczant, Wrack csak a puskáját igyekezett elszedni tőle. Lefegyverezte. De amint én a sipomba fújtam, rögtön hozta a puskát hozzám. Az urnák is csak sipolnia kellett volna. Hja hékásd ha mi azt tudtuk volnai