Bársony István: Vadásztáska / Budapest, Magyar Hírlap, 1903. / Sz.Zs. 1643
A czimbora
A CZTMBORA. Furcsa kis ember volt az én hűséges vadász-társam, Kosa Péter, a b—i puszta örökös csavargója, aki, ha megtudta, hogy útban vagyok már hozzájok: mindig elém kutyagolt a két órányira levő vasútállomáshoz. Mi ugyan nem igen szólítottuk a nevén, csak rövidesen „czimborának", ahogy a b—i puszta jókedvű gazdája szokta, aki egyszersmind ura és parancsolója volt az apró emberkének. Sokat kanászkodott valamikor s hol ide származott, hol oda; sehol sem birta ki sokáig; mindig visszavágyott a szülőföldjére,, a b—i lapályra, a nagy síkságra, ahol végül mégis mintha állandóan letelepedett volna. Örök rejtély marad, hogy és mint vették be annak idején a katonasághoz, ilyen kis termettel. Mert hogy nem ütötte meg a mértéket, azt minden perczben be lehetett bizonyítani, hacsak az a különös dolog nem történt vele, hogy visszanőtt, megkicsinyedett időközben, ami elég különös eset volna, ha igaz volna. Mondják, hogy nagyon hepcziás legényke volt s amikor a katona-orvos „megvizsgálta" és körültapogatta, ráförmedt: .mit akarnak velem?
