Bársony István: Vadásztáska / Budapest, Magyar Hírlap, 1903. / Sz.Zs. 1643

Schlick és Wrack

>2 képzeletemben legközelebbi vadászatán, liogyari kergeti Wrackot, mialatt az vigan appoirti­rozza az ö puskáját. Ezért a látványért egy házat adtam volna. Két napig szélcsend volt. Harmadnap ko­pogtatnak az ajtómon, de még azt sem mond­tam : „szabad", már nagy dörömbölés közt nyilik a kilincs s bevágtat hozzám Wrack. Se köszön, se semmi, csak ugrik a dívánra s ott összekuporodik. Utána egy parasztember jött be. ' ' 4 — Megkövetem a tekintetes urat, a te­kintetes íir azt üzeni — követem — a tekin­tetes úrnak, hogy a tekintetes űr máskor ne tegye bolonddá — követem — a tekintetes urat és hogy — követem — tessen visszakül­deni neki a puskát, mert a tekintetes úr na­gyon haragszik a tekintetes úrra és hogy —< követem — tessen evvel a kutyával csak maga­magába vadászni a tekintetes úrnak. Mindjárt gondoltam, hogy ez lesz beiöle s visszaadtam a puskát. Wrack elfoglalta régi birodalmát., a feleségem pedig elküldött titok­ban patkányméregért s vésztjósló nyugalommal vette tudomásul, hogy Wrackkal újra megsza­porodtunk. Már most közönyössé kezdtem válni. Hoz­zon a jó sors ránk, amit tetszik, nem bánom, kiállóm, gondoltam. A jó sors pedig másnap ránk hozta aj apósomat, aki még bolondabb szenvedélyes va­dász volt, mint magam. Mindjárt kiküldtem vadászni Wrackkal

Next

/
Oldalképek
Tartalom