Bársony István: Vadásztáska / Budapest, Magyar Hírlap, 1903. / Sz.Zs. 1643

A paragrafusok

130 rázattak Kinyitottam' s a szemem mindjárt ráesett az első paragrafusra. így. hangzott: „1. L Aki nem tud lőni, az ne vegyen puskát a kezébe." Most már tudtam, hogy mért lett olyan dühös szegény Karcsi, amikor a segéd szolgaIn ró az első paragrafust vonatkoztatta rá. Hamarosan megkerestem a tizenkettedik paragrafust, amire Karcsi hivatkozott. Ez volt: „12. §. Ha a vadat nem látod kellőképen, ne puskázz rá, mert vagy elhibázod, vagy csak megcsúfolod." Igazán eredeti -gondolat! Hiszen ez valóságos vadászati kiskáté! No, ezt végig kell böngésznem. Hisz ebben minden úgynevezett paragrafus egy-egy mentegetőzésnek a kicsúfolása. Kezdődik azon, hogy: aki nem tud lőni, az ne vadászszék. Ez az alfa. Ilélyes. Hát a többi ? Lássuk csak egy kissé: • 2. §, IIa a puskád nincsen megtöltve, no fogd vadra, mert ugy sem lőhetsz vele. 3, §. Töltényeidet se túlságosan erősre, ee túlságosan gyöngére ne készítsd, mert vagy rúgni fog a puskád, vagy elviszi a vad a lövést, te

1 pedig mindenképpen vad nélkül maradsz. 4. §. Minden vadat a neki megfelelő löveggel lőjj. Jegyezd meg, hogy a fürjet nem' szokás nullás söréttel lőni, a nyúlba pedig, kivált ha messze van, nem plántál az igazi vadász tizennégyes sörétet, ami fürjnek való.