Bársony István: Vadásztáska / Budapest, Magyar Hírlap, 1903. / Sz.Zs. 1643

A paragrafusok

131 A vadkannak golvót küldi az oldalbordájába. ne kásaszemeket. 5. §. Ha napba nézel, megvakulsz. Eszerint, ha a nap felé lösz, bátran ráfoghatod, hogy hibás lövésed oka a napfény volt. 6. §. Jól ügyelj, bogy közvetlenül a lövés előtt semmi se essék más a szemedbe, esak a vad, mert különben újra hibázni fogsz. 7. §. Mindig idejében vedd észre a vadat. Amitől elkéstél, arra ne lőjj, mert barátaid csak azt veszik tudomásul, hogy hibáztál, a többit füllentésnek tartják. 8. §. Ha messze volt a vad, miért lőttél rá ? Azonfelül, hogy hibáztál, még joggal öszsze is szidnak a társaid. Azt mondják rólöd, hogy fuser vagy. 0. §. Magánügyeidet hagyd otthon, hogyha vadászni mégy, nehogy elandalogj s észre ne vedd a vadat, a mit a jó sors a puskád elé küld. 10. §. Puskád kakasát felhúzd, mielőtt lőni akarsz, különben semmire se mégy, akárhogyan rángatod is a ravaszt. 11. §. Ha nem vagy gyors lövő, ne dobáld váladra a puskát vadászat közben, hanem tartsd lövésre készen. Senki se nézi azt, hol volt a puskád, hanem csak azt, meglőtted-e a vadat. 12. §. IIa a vadat nem látod kellőképpen, ne puskázz rá, mert vagy elhibázod, vagy csak megcsúfolod. 13. §. Miért lösz a vad möge? mert lösz a vad elé? magát a vadat lődd meg, ne pedig körülötte a levegőt, c>