Bársony István: Vadásztáska / Budapest, Magyar Hírlap, 1903. / Sz.Zs. 1643

A paragrafusok

128 is hinni.kezd. Oly élénk részletességgel fudjaJ elképzelni azt, amit valósággal átélni szeretett volna, vagy amiről azt hiszi, hogy annak az átélése érdekes lett volna, hogy ő maga csudálkoznék legjobban, ha egyszer azt mondaná neki az ember: ,,te 'iszen mindezt csak a mi mulattatásnnkra találtad ki, egy szó sem igaz az egész históriából." Hanem van a vadászoknak egy általános fogyatkozásuk, amely szintén a füllentés egy bizonyos fajtájában nyilvánul s olyannyira közös, bogy hosszú vadászpályámon egyetlen egy olyan vadászszal se találkoztam, akiben többékevésbé fel ne fedeztem volna. Nincs olyan vadászember, aki valamiképpen ki ne akarná magyarázni az ö hibás lövéseit. Mi az oka? erre a kérdésre a felelettel rögtön készen van Nimród hü követője, hogy ha „eltolta" a vadat. És bámulatos az a furfang, az a változatosság, különösen pedig az a gyorsaság, melylyel megtaláljuk a magyarázatát,; hogy miért is hibáztuk el azt a vadászzsákmányt, amelyet Diana kegye nekünk szánt« , , * G. Józsi barátom is tudja, hogy így van S már egy könyvecskét állított össze a „kifogásokéból. Egy könyvecskét, amelyben benne, van a legtöbb hibás lövésnek az oka, paragrafusokba szedve. G. Józsi különben a legnagyobb imposztorok egyike. Nincs az a vadászhunczutság, ami ő tőle ki ne telnék. A legbolondabb va-