Bársony István: Vadásztáska / Budapest, Magyar Hírlap, 1903. / Sz.Zs. 1643

Farkaskaland

113 Kiabálta nagy! megkönnyebbüléssel. Hogyisne, mikor elképzelte, mi lett volna, ba innen gyalog kell hazavezetni a lovakat, ami megeshetett yolna. Minden szebb lett egyszerre. A fehér rneío mintha nem lett volna olyan kietlen. Az üt mentén kétoldalt ácsorgó fácskákon mintha fehér virág lett volna a rajok tapadt hé. Még a szél sem fujt már olyan erősen. Majdnem egészen: elcsöndesedett. De a bő folyvást sürün esett s az ég teljesen borult volt. Igazi istenáldásnak bizonyult a fasor, ami közt most már [legalább eltévedni nem lehetett. i„ Messziről mar Hallatszott a tanyai kutyák 'csaHolása. Egy ponton világosság sugárzott, mintha csillag égett volna a hóban. Vödrös Kasznár úr megkönnyebbült. Ko valahára! ÉPpen elég volt ebből az unalmas mászkálásból. Mindjárt bekerülhet a jé meleg szobába, ott lesz a kellemes családi kör; a karácsonyfa, amit körülállanak a gyermekek, aztán következik ä jó vacsora (pompásan főz ám Harságbiné), ä háziasszony ö neki kedveskedik majd, hisz illik a princzipálist egy kicsit kényeztetni. Esznekisznak, mulatoznak. Vacsora után kezdődik ai nagy kártyázás-, dióra, mogyoróra. Annak a vége egy kis parázs ferbli, ba ugyan a g—i jegyzőék is idelátogattak. Ej, mégis csak okosan tette, hogy ott hagyta mára Erzsébetet. E pillanatban befordult a szánkó a nyitott kapun, s Vödrös kasznár űr meghallott egy hangot, amelytől nyomban libabőrös lett egész teste. , Bársony István: Vadásztáslra.' , , 8