Bársony István: Vadásztáska / Budapest, Magyar Hírlap, 1903. / Sz.Zs. 1643

Farkaskaland

Ill Valaki éktelenül kiabált a folyosón, oá szidott valakit. Olyan hang volt az, mint mikor a kakaspulyka mérgében bugyog. János ijedten rántotta meg a gyeplöt. Hó hó! S bambán nézett hátra. (Vödrös csak ült a helyén és nem akart Mozdulni. Az első szó, amit ki bírt magából' hozni, ez volt: nagy szamár kend, János. 'Aztán

1 rezignáezióval kászolódott le a szánkóról. A folyosón egy nő jött feléje. No, kiabálta, hát magok megjöttek? Ez bizony okos Volt. 'Mégis csak van tisztesség magában, téns úr. Még kaphat mákos csíkot, nem késett el. Vödrös uram szó nélkül nyomta Erzsébet asszonynak a kezébe a lábzsákot s vonult befelé a szobájába. •— Persze, dörmögte magában, azért hittem én, hogy elállott a szél, mert az a barom a farkaskaland után megtalált fordulni, s viszSzafelé hajtott. A szél igy hátba fujt. Szépen Vagyunk. Ez oszt' szép karácsonyeste, morogta Ezakgatottan, miközben a bundáját levetette.