Bársony István: Szól a puska , Természeti képek és vadásztréfák / Budapest, Lampel, [1910?] / Sz.Zs. 1514

A tetszhalott róka

64 Bársony István És nemsokára az egész hajtóvonalon végigfutott a zaj, mintha egymásnak adták volna a szót: — Ne bocsásd hej 1 róka! Egy róka váltott végig a hajtók sora előtt s kis vártatva már hallani lehetett gyors ügetését, melylvel a vén róka szokott kisurranni a hajtásból. Ugyanekkor Bérezi nekifordul a sűrűnek és kétszer bele durrantott. A lövés után láttam a rókát visszaloholni a völgynek, s a mint vitorlájával Berczinek búcsút intett, meg nem állhattam, hogy a nagy távolság daczára is oda ne gyújtsak. Az új durranásra a róka elvakogta magát s futtában a farához kapva, eltűnt. Bérezi már akkor mellettem állott, s a mint a szimptomákból sejtette, hogy a vad meg van sebezve, berobogott a gazba és vesd el magad', futott vakon a vélt zsákmány felé. A hajtók lármája ez alatt egészen közelről hangzott; a hajtásba nem volt szabad többé belőni, karomra vettem hát a puskát és vártam, hogy Bérezi mikor kerül elő a rókával. Hát uramfia, úgy elkezd sivalkodni a vágásban, hogy magam is rémülten rohantam be, hangja irányában. Azt hajtotta egyre, hog}': róka! róka! Egy titán nem ostromolhatta volna szörnyűbb hangon a daezos egeket. Kalap nélkül, puskájával hevesen böködött egy bokor aljába, melynek vesszői közül a mint látszott nem birta a lábait kihúzni. Csakugyan ráakadt a ravasz komára s miután még nagyon eleven volt, addig rugdosott hozzá, mlg az be találta kapni a csizmája hegyét s nem eresztette egy tapodtat sem. Csak mikor bennem uj ellenségét vette észre, akkor hagyott fel furcsa szerepével s hátulját erősen vonszolva, menekülésre fogta a dolgot