Bársony István: Szól a puska , Természeti képek és vadásztréfák / Budapest, Lampel, [1910?] / Sz.Zs. 1514

Vadászbolondságok

Vadászbolondságok. 47 többet törődött egész életén át az ekeszarvával, mint a puskával s vaddal. Jó meleg idő volt s a mint a vadászvonalat felállították. Beretvás gazdára erősen kezdett tűzni a nap. Lelógó fejjel addig-addig nézte maga előtt a harasztot, hogy a hajtás aközben rég megindult s egyszer csak nagyot rikkantott valamelyik hajtó nem messzire tőle. Beretvás gazda ijedten kapta fel a fejét. Éppen jókor, hogy egy fenevadat pillantson meg, a mely veszett iramlásban csörtetett előre, egyenesen felé. Ennek láttára a nagy erős emberben megliült a vér ; puskáját lekapta s a feje fölött vadul kezdte forgatni, mint egy motólát. Közben torkaszakadtából kiabálta: „nye ! nve te ! nye 1" Mikor aztán a szerencsétlen nyúl, (mert az volt a „félelmes fenevad"), eltűnt a sűrűben, Beretvás gazda odafordult szomszédjához s azt mondja lelkendezve : „na nézze az ember,... az ebadta komissza, .. . még rájön az emberre ! . . ." Éttől fogva Beretvás gazda lehetetlenné vált, mint vadász. II. Éppen ilyen furcsa volt egyébiránt a Müller Tóni esete is. Éz a Müller Tóni nradalmi irnok volt Nyir-Bátorban s szenvedélyes vadász hírében állott. Nem volt könnyű kifogni rajta, mert ösmerte a vadászélet minden csinját-binját. Egyszer elkerült a Gutra, ahol kopóztak. Őzet vertek volt fel a kutyák s a mint a vén bak elcsalta maga után a kopófalkát, Müller Tóni azt mondta magában: „Isten áldja meg!" és ledőlt egy vén tölgyfa alá hűsölni. Tudta, hogy most beletelik egy óra, mire az őz megint visszakerül.