Bársony István: Szól a puska , Természeti képek és vadásztréfák / Budapest, Lampel, [1910?] / Sz.Zs. 1514

Vadászbolondságok

48 Bársony István O hát megvetette a hátát a fa derekánál s ott, a jó melegben, el találta nyomni a buzgóság. Azalatt pedig a sánta kopó, a Lompos, a melyik nem bírt a többivel maradni, felvett a vágásban egy nyulat s azt erősen szorította arrafelé, ahol Müller aludt. Olyan csaholást művelt, hogy arra még a túlvilági álmából is fel kellett ébrednie a vadászembernek. Amint a szemét felnyitotta, ott vágtatott a nyul, szemközt, neki. Müller Tóni valami nagyot, rémitőt láthatott a rezgő levegőben. Kijött a sodrából, felugrott a földről s anélkül, hogy csak utána is nyúlt volna puskájának, elkezdett ordítani torkaszakadtából: „farkas!... farkas!..." Soha el nem birták hitetni vele, hogy bizony csak egy nyomorult nyúl volt az. III. Egy szép őszi napon a szamos-dobi uradalmi ispán az ellenőri minőségben kirendelt tiszttartosági írnokkal kiballagott az avarosba, azzal a szándékkal, hogy majd ugrásból lőnek egy pár nyulat, Csakhogy a tarlókat már ó előttük végigjárta a gulya s a mi útjába került, azt kiverte, elíjesztgette a vadászok vonaláról. Segítettek ebben persze a kóbor kuvaszok is, aminek az volt a következménye, hogy a két férfiú jó másfél óráig hiába bújta a tüskés barázdákat. A bandukolásban hol összekerültek, hol elváltak egymástól, anélkül, hogy nyulat láttak volna. Hova tovabb fogyott a reménység arra nézve, hogy nyúlpaprikás kerül estére az asztalukra. Amint az egész avart összebogarászták, eljutottak végre egy sással benőtt laposhoz, amelynek tetszetős elhagyatottsága ígért valamit.