Bársony István: Szól a puska , Természeti képek és vadásztréfák / Budapest, Lampel, [1910?] / Sz.Zs. 1514

Egy múló világról

Egy múló világról. if Lenyom a hőség, de nem adnám semmiért azt a lankadást, amivel tönkre tesz. Hisz erre vágy­tam ! ... Az exotikus világban, aminek a sejtése is annyira izgat, hogy is képzelhetném nélküle magamat? Ha jön egy szélroham, ami mintha a vizek mélyének a sóhajtása volna: ott siklik el az a nádas aljában. Előbb lódul egyet a gyökér tá­jéka s a nád bokrétája csak azutan iendiil utána. A csónak is megérzi olyankor egy piczit a vizek ingását,. .. Alom ez, édes álom, amelyből bár ne kel­lene fölébrednem soha. Hadd érezném, hadd sejte­ném örökre a lassú elmúlás szimptomáit, amik a láp életét örökös haldokláshoz teszik hasonlóvá. Hadd látnám örökké a nyári nap lángjának a misztikus munkáját, amely szokszor életet ad, ami­kor azt hisszük, hogy gyilkol. És sokszor holtra sorvaszt, amikor azt hisszük, hogy éltet. Múlnak az órák. Mintha hosszú évek repültek volna el fölöt­tem azalatt. Ugy érzem, hogy egyszerre visszajön elém minden, ami a múltban kellemes volt. Semmit sem érzek abból, ami valaha fájt, mindent csak olyat, ami boldogított. A lápi szellők surranva járnak-kelnek mö­göttem s megzörgetik a nádat. Uj hang zendül, lágy, kellemes. Ének is, jeladás is. Rövid ideig tart, mégis hosszasan cseng a fülünkben. Egy sötétbarna, rozsdavörössel tar­kázott madárka ül egy nádbugán, az szólott. Csu­dás ékszert hord a nyakán s begyén: jókora azúr­kék csillagot, amelynek fehéren csillog a közepe. A kékbegyek díszpéldányához van szerencsénk. A kékbegy a lápi fiilemilék Adónisza. Nem szereti a túlságos magányt, inkább a lápszélek környé­kén keres tanyát. Ritka madár s Szent István-nap

Next

/
Oldalképek
Tartalom