Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Budapest, Athenaeum, [1910?]. / Sz.Zs. 1407

Nagykorúsítás

73 Még a vér is meghűlt bennem erre a gondolatra. Nem várhattam tovább. A »kilométer-puska« megdördült. A nagy koca fölvisított és hasra zuhant. A malacai ész nélkül rohantak össze-vissza. Az egyik átvette a vezető szerepét, s vágtatva indult neki a hosszú erdei rétnek. A többi utána, libasorban. Egy ponton aztán kanyarodtak s eltűntek a bozótban, egyenkint. Most már kiléptem a bokrom mögül. * * * A hold már fent volt, s az erdőben, a sötét fák közt, perregni kezdett egy kecskefejő. A lombon és a gyepen gyémántosan csillogott a délutáni eső maradványa. A nagy koca, amely a barlangos alagútból ma utoljára indult zabdézsmára: mozdulatlanul feküdt a gyepen. Malacai most már igazán kezdhették a nagykorú életet. 12