Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Budapest, Athenaeum, [1910?]. / Sz.Zs. 1407

Nagykorúsítás

NAGYKORÚSÍTÁS, mikor a zab elkezd tejesedni, egyszerre csak kellemetlen vendégei jelentkeznek a gazdaembernek. Sötéttestű és sötétéletű erdőlakók, akik máskor nem szívesen hagyják el vad otthonukat ; de a gyönge burgonya, meg a gyönge zab annál bizonyosabban kicsalogatja őket onnan, ahol az egész napot homályos árnyas patakok környékén, a legnagyobb sűrűségben, rejtőzve töltik. Júniusban a vaddisznó még állandóan az erdei sűrűségben tanyáz ; — akkor van számára a gombázásnak s főképen a csigázásnak nagy évadja. A meleg árnyékban, egy-egy kis eső után, szinte szemlátomást bújik ki a sok jobbféle gomba az avar közül ; az erdei útakon, cserkésző ösvényeken, vadváltókon pedig mindenütt megjelennek a csigák ! . . . A nagytestű, házatlan csigák, amelyek egyike-másika akkorára nő, mint a legnagyobb csík ; csakhogy amíg emez eleven és virgonc, addig a csiga lomha, tunya, mint a Mátyás restjei. Még az alakja is körülbelül olyan csíkszerű, amint hosszúra nyúlva hozzá tapad a földhöz és vagy mozdulatlanúl sziesztázik, vagy lassú csúszással vonszolja magát arrább-arrább. Hüvelykujjnagyságú sötét fejéből rövid tapogatószarvacskák nyúlnak ki, sokkal rövidebbek, mint a kagylós csigáé; a háta izmos és gömbölyded ; felülről nézve az egész állat hengertestűnek látszik; a tarkázata egynémelyiket hasonlóvá teszi a kígyóhoz ; csíkos és foltos színváltozatokkal ékesek mindannyian. Eső után — mondom — előjönnek ; az isten tudja honnan, egyszerre kint teremnek. Az avar alól, a korhadó gyökerek közül, a vén fák töve körül futó földalatti barlangocskákból : mindenünnen, minthogy mindenütt ott vannak. Ha az ember a cserkészőút sötét szalagján lépdel, lépten-nyomon maga előtt találja