Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Budapest, Athenaeum, [1910?]. / Sz.Zs. 1407

Csel a ravasznak

65 rugdos, mintha a levegőben próbálna vágtatni; aközben vérrel tajtékos száját meg-megcsattogtat ja. A rugdosás egyre gyöngül; a rablóivadék szája széle remegve húzódik szét s úgy is marad, félig nyitva, hogy az éles-hegyes fogsor kivillog közüle. A pilláját se bírja már behunyni. Zöldes csillogással merevedik meg mind a két szeme. Vége neki. Akkorra már ott áll mellette valaki, aki a nyúlsírást utánozta, s azzal a gonosz kalandort a puskája elé csalogatta. Az a valaki egy árva szót sem szól, csak elégedetten mosolyog. Gyönyörködik a régóta üldözött ellenségben, akit most végképen legyőzött. 12