Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Budapest, Athenaeum, [1910?]. / Sz.Zs. 1407

Magányos utakon

61 kis féreg, a melyen a csillagra csak egy gombostűfejnyi, halványan, titkosan fénylő pontocska emlékeztet. Lábujjhegyen lopódzom el innen. Minél tovább megyek, annál jobban fogy a földi csillag. Nyilván országgyűlést tartanak ott, — mögöttem. Az is mind arra siet, amelyikkel még találkozom. * * * Egyszer csak kint vagyok megint az erdő szélén és megismerem a sötét bokrok alakjáról, hogy ezek az én vadrózsa-bokraim. Ugyanazok, amelyek úgy tele vannak hajnalarcú virággal; csakhogy most a virág is sötét rajtok. Csak onnan tudom, hol kell itt is, ott is vadrózsának nyílni, hogy amint a hold sarlójáról az enyhe fény lesiklik a bokorra: néhol megcsillan rajta valami. Egy-egy díszbogár az ; — megannyi rózsa keblén álmodó kalandor. Hogy irigylem az ágyát 1